"Kértem a sorsot, engedjen feledni, ne tudjam többé igazán szeretni.Azt mondta szeressem, ne feledjem soha, az őszinte érzelemnek örök lesz a nyoma."

"Este mikor párnámra lehajtom a fejem, Rád gondolok s könnyes lesz két szemem.Eszembe jut minden, mit nem tudok feledni, akkor boldog voltam, s nem volt miért sirni.De mára a boldogság, csak álom marad már, de álmomban még velem vagy s velem leszel talán!"

"A rég feledett könnyek, most ujra visszatérnek, a szívböl szolt mosolyok most ujra csak emlékek.Fáj az hogy nem érzed mit én érzek legbelül, ha kéred megváltozok csak szeress szivedböl."

"Nem akarlak szeretni, Téged már csak barátként akarlak ismerni.Elkell felednem a jót mi veled volt, nem lehetünk eegyütt mert a szived máshoz húz."

"Eltudom e egyszer örökre feledni? eljön e a perc hogy nem tudom szeretni? Nincs remény te nem szeretsz, s nem szerettél soha, mert azt akit szeretünk nem feledjük soha."

"Néha ugy érzem eltudom fleedni, nem is értem hogy tudtam szeretni. Majd eszembe jut egy régi boldog emlék, és rájövök csak őt szeretem még."

"Ha tudnám hogy éltet egy kicsike remény is, ha érezném hogy kellenék még neked egy percig is.Ha egy utolsó csókot kaphatnék mi a szivedböl jönne, a könnyeket is félretenném talán egy időre.Ha ez lenne a nap melyben utoljára élnék, boldog lennék végre mert örökre felednék.Ha ez lenne a perc,melyben szivem utoljára dobban,elmondanám neked a világon én téged szerettelek a legjobban!"


" Eljött a perc hogy nem vagy már szivemben, belátom mostmár hogy nem voltál jó helyen.Üres lett a szív, a lélek szabad lett de tudnod kell még élek visszavárlak végleg.Várom azt a percet mikor ujra eggyütt leszünk, s rájövünk majd 2 en, mi egymásnak születtünk."


"Eltüntél szivemböl, már nincs bennem a léted, egyedül kell járnom, az utamat már végleg. Nélküled nehéz bármiben is hinni,meghaltam én belül, már nincs értelme élni.Ha helyemre majd bárki más is kerül, ne feletsd el soha : ÉN SZERETLEK SZIVEMBÖL!"

"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod."

 Tudod, ahogy az ember megy az úton, sokszor találkozik a legszebbel. A legszebb tájjal, a legszebb virággal, a legszebb szerelemmel. Ahogy halad a vonat, elmaradnak a legszebbnek hitt tájak, virágok, szerelmek, amiknek az ember csak külső szemlélője lehetett, vagy mint vendég örülhetett. De mert az ember úton van,
folytonosan úton van, mindig új meg új legszebbel találkozik. Legszebb tájjal,
legszebb virággal, legszebb szerelemmel, ami feledteti azt a régit.Mindegyiket megsiratja, azután az úton találkozik új virággal, új tájjal, új szerelemmel. Sokszor a legszebbel.
Legszebbel, de a máséval. Nem a sajátjával. Azzal csak egyszer. Ami talán nem is a legszebb, de mert a sajátja, neki az a legszebb. Abban különbözik, hogy ez megváltoztathatatlanul hozzá tartozik. Belesimul. Akkor leszáll a vonatról.
És nem keres tovább...

,,Utálni akarod, de szereted.Feledni akarod, de nem teszed.Valami hozzá köt, amitől nem szabadulsz.A szeretet az, s már nincs visszaút’’

,,Néma a telefon.
Nem hívsz,s én nem kereslek.
Ha akarod holnaptól akár
észre se veszlek.
Nem fáj a hiányod,
mert nem akarom,hogy fájjon,
nem kell,hogy a szerelmünk
szenvedéssé váljon.
Menj csak el, ÉN küldelek
nem kellenek ide búcsúlevelek.
Csak csöndben húzd be az ajtót
magad után...
Jól hallottad ,ne nézz rám ilyen bután.
Látod, jól bírom,
nem szenvedek.
Ha elakarsz menni,
hát, tessék, elengedtelek.''

,,Búcsúzom nem lesz folytatás.
Üres szavak,felesleges vívódás.
Utoljára még megnézem az arcodat,akkor is ha titkon könnyek árja folytogat.
Csak egy pillantás kell, s én indulok,s tudom többé már vissza se fog.''

,,Amibe nem halsz bele, attól megerősödsz.''

,,Próbálgatom, tanulgatom, hogy ne szeresselek nagyon.''

,,Nem hiszek a könnyeknek. A fájdalom könnytelen és szótlan. ''

,,A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta''

,,Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. ''

"Elmentem tõletek, nem tudtam búcsúzni.
Nem volt idõ arra, el kellett indulni.
Szívetekbe hagyom emlékem örökre,
Ha látni akartok, nézzetek föl az égre!"

"Egy érzés.. mely megérint és széttép..
Egy érzés.. mit sosem fúj el a szél..
Egy cseppnyi boldogság..
Vágyálom, ábránd..
Néhány elcsent csók.. tétova simogatás..
Annyira gyönyörű, mégis kicsit fáj..
De minden perc tovaszáll..
S a szememből kibuggyanó fényes könnycsepp
a legszebb pillanatokra tesz pecsétet.. "

"Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulettkerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?"

"Tekintem azt, amim nincs, és boldogtalannak hiszem magam. Mások tekintik azt, amim van és azt hiszik, boldog vagyok."

,,Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.’’

"Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni."

,,Bocsáss meg, ha majd nem leszek veled,
Bocsáss meg, ha már nem fogom kezed...
Bocsáss meg, ha egyszer útnak indulok,
Bocsáss meg, ha mindent itt hagyok...
Bocsáss meg, ha nem szerettelek eléggé,
Bocsáss meg, ha nem leszek melletted többé...
Bocsáss meg, ha bántottak a szavak,
Bocsáss meg, ha minden csak emlék marad...
Bocsáss meg mindenért, mit rosszul tettem,
Nálad jobban senkit sem szerettem,
De most mennem kell nem maradhatok,
Bocsáss meg, ha fájdalmat okozok..’’

,,Mindennek jó a vége, ha mégsem akkor még nincs vége.’’

,,Hogyan engedhetnénk be a szívünkbe bárkit, ha önmagunkat nem engedjük kilépni?’’(G. Roth)

,,Meghalni valaki után, akit szerettünk az könnyű. Tovább élni érte és tovább örülni helyette is – az nehéz.’’

,,Egy ember jellemét úgy ismerheted meg legjobban,ha megnézed hogyan viselkedik azokkal,akiktől nem akar semmit.’’

,,Ha mindenedet odaadnád érte – mit adhatnál neki?’’ (Fodor Ákos)

,,Hiányzik nekem, hogy én is hiányozzak egyvalakinek.’’ (Szabolcsi Erzsébet)

,,Szeretlek, mondom.– Látod: már ez a nap sem kelt s telt hiába.’’(Fodor Ákos)

,,Nem tudom, mi lenne, ha egyszer csak ott lennék, ahová vágyok, és minden olyan lenne, amilyennek csak megálmodni tudnám ’’

,,Talán térdre borulnék ijedtemben, és könyörögnék, hogy visszakapjam a régi életem, mert álmodozni tudok mindarról, de élni benne képtelen lennék ’’

..Új életet csak úgy lehet kezdeni, ha valami fontosat elveszítesz.’’ (Prich)

,,A legnagyobb bátorság az, ha valaki fel meri vállalni önmagát.
’
,,Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit mások szeretnének hallani.’’

,,Ha az ember szeret valakit, akkor semmi szükség arra a szóra: "sajnálom".’’

,,A legfájdalmasabb dolog: elkésni a szeretettel.’’

,,Csakis akkor szeretünk igazán, ha ok nélkül tesszük.’’

,,Az idő drága, az órák visszavonhatatlanul leperegnek és az elveszett jó alkalmak soha nem térnek vissza.’’

,,Ne rágódj a múlton! Ne teiknts vissza! Az Úr mindent kézben tart. Megtette, amit te elmulasztottál. Mindent rendbe hozott és újjáépített...Hibáidat elégette, akár egy rakás száraz falevelet és elhullott gallyat. De gondosan őrzi a legjobbat benned, mert szeret és mindig meg fog előzni a a szeretetben.’’

,,Ha valakinek azt mondom: szeretlek, az lényegében azt jelenti: te nem halsz meg.’’

,,Sosem fogod megbocsátani nekem, hogy nem szeretttél.’’

,,Egyetlen egyszer halhattam csak meg érted... élned neked kell!’’

"Ami a legjobban fáj, azt sohasem érted. Csak állsz, tehetetlenül a romok fölött, ami megmaradt az álmokból, és nem érted. Nem érted, miért fáj ennyire, nem érted, miért hull a könnyed, nem érted, miért. Most szakadj meg szív, mosd el véreddel a fájdalmat! Igen, hisz itt már csak a vér, és a könnyek segíthetnek..!
És amikor végre megfordulsz, hogy elfelejtsd a törmeléket és a rengeteg port, valami mindig visszahúz. Mintha éreznéd, miközben összeomlasz, hogy ezen a halott helyen még itt a béke, még itt rejtezik, csak meg kell találni, fel kell kutatni..!
Reménykedve állnál neki, hogy összeszedd magad, hogy megtaláld az igazi. az egyetlen igazi lelki megnyugvást, ami vigaszt ad.
Aztán megtalálod az összetört álmaid alatt a kettérepedt boldogságot, eltört.
Benned is eltört vele valami. És akkor sírni kezdesz."

Bárcsak ne féltem volna annyira attól,hogy gyávának mutatkozzam!Ha akkor elmegyek,most minden jó lenne,De nem,mindenáron úgy akartam viselkedni,mint egy felnőtt,és eltökéltem,hogy kivárom a végét.Ha tudnátok,azóta hagyszor,de hányszor gondoltam rá milyen jó lett volna,ha akkor felkötöm a nyúlcipőt,s elfutok vissza se nézek.

,,Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen."

"Más nyelven beszélsz,
más nyelven írsz,
de magyarul álmodsz,
és magyarul sírsz. "

"Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitõl; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erõssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektõl; s ez a természetes."

"Szerelem az, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, és a szíved a torkodba ugrik, mikor hozzád ér. Amikor hírtelen mozdulatokkal magadhoz rántod, hogy érezd, fald, magadhoz láncold. Nem tudsz betelni veled, minden percben csak őt kívánod.
Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed... Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy.
Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak ő jár a fejedben, és hiába bánt, hiába gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá. Mégis megölnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el sem tudtál volna képzelni. Megalázkodsz, és könyörögsz. Sírsz."