Mondanom sem kell remélem,hogy ne lopj! :)

Reggel nyolckor Eni kipattan az ágyából, mintha már érezné,hogy késésben van. Késésben.. pedig ő a pontosság, és a precizitás mintaképe. Mindig lefekszik korán,hogy időben feltudjon kelni,s összeszedni magát.Utál kócosan, fáradtan suliba menni. Hát ma valami miatt nem sikerült ez neki. Beszaladt a fürdőszobába, fogatmosott, a szemére már nem is volt idő, teljesen csupaszon hagyta. Ez milyen szokatlan volt.. Az ő jelmondata: a szemceruza az élet titka. A nagy kapkodásban , természetesen a reggelijét is otthon hagyta, már szaladt is le a földszintre, ki az ajtón. Szerencsére közel van az iskolája, gyalog jár be mindig, most épp futva..Negyed kilenckor a futástól ziláltan bekopog a földrajz terembe, s benyit.
- Elnézést a késés miatt. Elaludtam.
- Jól van, Enilla, semmi gond, menj a helyedre.
Hát persze,hogy nem lett leszidva, persze,hogy megúszta egy rövidke kis mondattal. Ugyanis ő az iskolja éltanulója. " 17éves kis stréber " Sokan csak így hívják. Van benne valami.
Eni pirulva leült a helyére, elővette a tanszereit, és úgy tett mint aki tudja,hogy hol tart az osztály.
A napok ezzel a reggeli bakival, általában mindig így teltek.Sok barátja nem volt Eninek.Igazából ez is túlzás. Egy igazi barátnője volt. Méghozzá Aya. Ő volt az úgy nevezett lelkitársa. Mindig így hívták egymást. Hihetetlennek tartották,hogy két ember ennyire ismeri egymást, ennyire tudják egymás gondolatait, érzéseit.Leginkább az élet volt a közös téma. Mint például a globális felmelegedés, vagy erőszakmentes világról álmodoztak. Szóval két unalmas, intelligens lányról volt szó. De volt bennük valami. Valami egészen megmagyarázhatatlan dolog.
Eni délután három órakor már hazaért a suliból, és épp az ágyban fetrengve - mint akinek semmi dolga - álmodozott egy nem létező világról. Egy világról, ahol senki se bántja,nincs egyedül, és boldog. Túl sokat gondolt az ilyen fajta álomvilágra. Minduntalan kiragadta egy kéz, mely visszarántotta a valóságba.Nehéz szembeszállni saját magunkkal.Mosolyogni úgy, hogy tudod, hamis álca, fájdalmas.Talán valami hasonló érzés lehetett Eniben is. Nem tudni biztosan. Nagyon titokzatos. Családjáról igazság szerint senki se tud semmit. Az unokabátyja szokta néha meglátogatni. Hozni ezt azt.
Így volt ez tegnap is. Hozott élelmiszert. Sok húst.. kevés krumplit. Eni szeretett enni, persze nem látszott meg rajta.
Így nap végére a lány elnyújtózkodott az ágyába , gondolkozni. Töprengett a mai napjáról. A reggeli késés. Mi történt vele? Miért nem kelt fel időben? Sok éve nem történt vele ilyesmi.Na és a nagybátyja. Általában bejött egy kávéra, esetleg teát meginni, beszélgetni. Ma ez elmaradt. Érdekes dolgok történtek ma - gondolta Eni így visszagondolva. A másik dolog ami furcsa volt,hogy hihetetlen fáradt.Alig érzi lábait.. teher számára bármiféle mozdulat. Viszont kítűnő lett a látása. Azt vette észre,hogy ha leveszi a szemüvegét, jobban lát. Ez mondjuk egy képtelen felvetés számára. Nem is hitte el, de mikor elkezdett fájni a feje, nyilván a szemüveg miatt,így megszabadult tőle. S jól érezte magát.
Pár perc után el is aludt.
Reggel normális időben kelt fel. Bement, - mint általában mindig - a fürdőszobába fogatmosni. Álmatagon kinyitotta a száját, és azon nyomban,hogy meglátta magát a tükörben sikoltott egyet. Ugyanis a fogai megváltoztak. Hegyesek lettek. Nem emberi módon. Hasonló volt a fogsora, mint egy vámpírnak -gondolta Eni. Igaz,hogy még soha nem látott vámpírt, de el tudta képzelni, meg amúgyis ő jól tanult lány.. aki mindent tud mindenről. Sírni nem sírt. Ő nem olyan... Viszont síkitani azt tud.. meg siránkozni, de ez más történet. Itt most sikoltozás történt. Nem tudta mire vélni,törte az okos fejét,hogy mi történhetett vele egy éjszaka alatt.Nem tudta. Ez a kérdés még rajta is kifogott. Úgy gondolta ma nem megy iskolába, inkább elmélkedig a történtekről. Orvoshoz nem mert menni, mi van ha tényleg vámpír lett..
A nap nagy része infószerzésből állt.Könyveket kutatott elő, és rengeteget olvasott.Megtudta,hogy van egyfagyta vámpír vírus. Ez elég ritka, s nem könnyen beszerezhető. Igazából csak azoknak van ilyene, akik vámpírok. Nem valószínű,hogy ez történt, ezért tovább olvasgatott. De semmi olyasmit nem talált, amit el tudna képzelni, el tudna viselni,hogy ilyesmi történik vele..Végülis a vírus mellett döntött. Az a leghelytálóbb. Valaki valahogy megfertőzte, az ételébe csempészte a vírust. Ekkor a nagybátyára gondolt. Mi van ha ő tette? Másnak nem volt lehetősége.. Suliba saját készítésű zsömlét eszik, ami senki kezébe nem volt. Ez biztos. Boltba nem vesz soha semmit. Jam,az unokabátyja szokott hozni mindig mindent.Rettegést érzett a lány. Mi van ha tényleg?! Ki ő? Végigfutott az agyában minden... Honnan is ismeri valójában??Miért nem mesélt soha a szüleiről? Soksok kérdés fogalmazodótt meg benne percek alatt. Ki adna rá válaszokat? Most érezte először,hogy tulajdonképpen nagyon egyedül van, s magányos. Ilyen helyzetben kire számíthat? Aya... úgyse érne rá. Szülei állandoan csak korlátozzák. Hihetetlen, hogy bírja..
Beszaladt a fürdőszobába, s belenézett a tükörbe. Igen, jól érezte.. a fogai egyre csak nőttek. A hallása egész jó lett. Hallotta a légy zümmögését is, pedig nagyon valószínű,hogy a konyhába lehetett csak.Félelmet érzett.Nem tudta mi tévő legyen. Elkeseredett. Mindig is erős volt. Nem sírt. Tartotta magát. Nyugtatva magát, végiggondolta a dolgokat.
A vírus első része felelős a vámpírjelleg kialakításáért, míg a másik a vírus reprodukcióját szolgálja. Amikor a vírus beépül egy emberi sejtbe, a második rész leválik és az adott sejtbe csak az első rész épül be, míg a második rész egy másik sejtet támad meg.A vírus a már megfertőzött sejtek falán képtelen áthatolni, így egy adott szervezetben a vírusreprodukció addig folyik, amíg az összes sejt DNS-láncába be nem épül a vírus első felében hordozott génállomány, onnantól fogva a vámpír - mivel már átalakulóban van,nevezhetjűk így is-  testfolyadékaiban a víruskoncentráció állandó szintre áll be. Az átalakulási folyamat azonban az alanyra nézve életveszélyes, mivel a vírus kettős természetéből adódóan minden sejt módosulásával egy időben egy másik sejt elpusztul, és vírusláncokká alakul, arról nem beszélve, hogy a szervezet immunrendszere hátráltatja a folyamatot azzal, hogy küzd a vírus ellen.Ennyit tudott. Mást nem.  Nem tudta Jam számát, nem tudott semmi. Csak annyit tehetett,hogy várt szerdáig, s nem megy iskolába. Csak ne nőjenek a fogai. -imádkozott Eni-
Már vasrárnap volt.Nagyon gyenge volt a lány. Csak feküdt-feküdt az ágyában. Nem is evett már vagy két napja. Teljesen le volt gyengülve. A kinézete.. szörnyű. Nem tudni, meddig bírja..talá túl se éli. Így egyedül nagyon nehéz.
A napjai az alvásból álltak, talán még amiatt él. Sokat gondolkozott is. Szüleiről.. Ayáról. És az egész eddigi életéről. Más valaki helyébe akart lenni. Más valaki akart lenni, aki szerencsésebb ,mint ő, jobb élete van, mint neki. Nem szenved úgy, mint ő. Sok lány azon agyal nap ,mint nap,hogy mit vegyen fel egy randira, féltékenyednek a barátjuk miatt, szerelem okozta bánaton sírnak. Nem tudják,hogy mi az igazi fájdalom. Nem érezheti át senki azt,amit Eni érzett. Ott feküdni az ágyon tehetetlenül,egyedül , a gondolatokkal.  Nem hogy mindenki boldog lenne, azzal akit szeret, vagy egyedül.. de boldog,mert ÉL. Él, s nem szenved a halál gondolatától. Eni számára nagyon közeleg. S nem fél. Ő fel van készülve az ilyen helyzetekre is. Mert tudja,hogy be fog következni. Akár most, akár évek múltán. De eljön mindenki számára a halál. Nem érti, hogy az emberek nagy része, miért boldogtalan, s miért szenvednek például a szerelem miatt. Túl kell lépni a nehéz helyzeteken is. Mert a lényeg,hogy élsz, és csak az tudja végig ÉLNI az életet, aki erős, s mindig mosolyog. Aki könnyen felejt, aki a borús napokat is könnyen átlépi,s túljut rajta.Ne azzal foglalkozzon mindenki ami volt, hanem ami van. S ne rágódjon a múlton.
Ehhez hasonló gondolatai voltak még Eninek.. ,aztán el is aludt egy idő után.
Eltelt két nap, és eljött a szerda. Eni még élt! Ő se gondolta volna, de élt... Sokat nem mozgott a hétvége alatt. Nem is evett. Nem is fürdött. Ami a legijesztőbb volt, azaz,hogy kívánt valamit.. Valami nagyon elrettentő dolgot. Amitől valahol a szíve mélyén irtózott, most viszont mindennél jobban kívánta. Vágyott rá. Mégpedig a vérre. Ízlelni akarta. Inni. Sokat, keveset. Mindegy, de vért akart. Hiányzott neki a vér íze.. A szája cserepes,száraz. Szomjazott. Nyakról esett vércseppet.Kívánta. Reszketett. Félt. Testét a hideg rázta. Kiéhezett vadállat volt már.Kellett. Kellett, mint a zápor.Nem bírta.Lüktette, mint a pattanó ér.Szomjazott!Érezni akarta a száguldó vért. Szíve kiugrott, nem bírta tovább.Remegett a vágytól. Karmolt. Serkent a vére,vérkert fakadt a bőrén.Nyögött. Őrjöngött. Uralkodott magán.....
Belépett valaki a szobájába.Nagy csend. Jam az. Odarohant Enihez, látja,hogy percek kérdése és meghal a lány.
- Én..én nem ezt akartam... kérlek, higyj nekem.... azt..azt mondták,hogy tegyem a vírust a húsba,hogy elkapd... ,hogy Te is.. te is vámpír légy. Meg volt az esély,hogy meghalsz, de mindenki reménykedett.Igen.Reménykedtünk. Az egész családod vámpír, csak Te nem. Istenem,segíts! Kérlek, Eni, ne hagyj itt minket. Vár a családod... várnak, Eni. Te még nem halhatsz meg. Figyelj.Hoztam vért, idehozom..kapsz...iszol, s jobban leszel. Kérlek, Eni tarts ki. Eni...
Ki is rohant a szobából, le a lépcsőn.  A kosárban tényleg ott volt vagy hat üveg ,amiben vér volt. Friss vér. Emberi vér. Vámpírok eledele. Tápláléka. Ijesztő...
Eni még felhörgött néhányat, s meghalt. Nem bírta ezt a terhet már. Túl sokáig kellett várni Jam-t.
Utolsó szavait, Jam még hallotta:
-Mmm...miért..... nem.. jöttéél... ha..hamarabb? MIÉRT??? -ennyi volna mit kibírt.
Jam összeroskadt az ágyánál, s sírni kezdett.Közben még motyogott... hogy neki nem volt szabad.. volt egy határidő... ki kellett volna bírnia Eninek.... Nem sikerült! ....