"Minden óra sebet ejt rajtad, az utolsó végez veled."
 
,,Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig’’.

”Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzeltünk magunknak.”

„ A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára"

"A tánc lényege, hogy azzá válsz, ami akkor lenni akarsz"

"Egy kicsit nem figyelsz oda, és már szalad is az élet"

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

"Nem a gondolatai teszik az embert, hanem a tettei..."

"Ha csak egy órát élnél még, és csak egy telefonra lenne lehetőséged, kit hívnál fel és mit mondanál neki? - No és még mire vársz? "

"Mikor még nem hullott minden darabokra, de a dolgok már kezdenek szétesni, akkor derül ki, kik az igazi barátaid."

AKAROK!
Egy kemény rövid szó,
melyben benne az egész életem.
E szó miatt még sokat könnyezem.
De történjék bármi,
ha fél világ fog ellenállni,
ha egyedül is maradok;
nem csüggedek, mégis AKAROK!

,,Nemsokára mi is meghalunk, minket is csak egy kis ideig szeretnek még, aztán elfelejtenek.De a szeretetnek ez teljesen elegendő.A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakadt.Annak, aki szeret, nincs szüksége arra, hogy emlékezzenek rá.Van az elevenek, meg a holtak országa, s a híd a szeretet:csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.’’

"Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincs szüksége senkire, de még nagyobbat téved, az aki azt hiszi, hogy ő nélküle meg lehetnek a többiek."

"Mint amikor a gyermekek sírnak
Amikor rossz álmot látnak
Belül úgy izzik a bánat
Az emlékek csendben fájnak
Mint amikor sebektől vérzel
De irgalmat nem kérsz mégsem
Belül úgy hordod a múltat
Bármi volt nem tagadtad..."

,,Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor mért ködösítesz? Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor mért pártolod a mogorvaságot? Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, mért tartod karjaidat béna lustaságban? Ha tudsz szeretni, mért várod el, hogy előbb mások szeressenek?”

,,Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.’’

"Dolgozz, mintha nem lenne szükséged pénzre.
Szeress, mintha soha senki nem ártott volna neked.
Táncolj, mintha senki nem figyelne.
Énekelj, mintha senki nem hallgatna.
Élj, mintha a Paradicsom a Földön volna."

,,Sajnálom azt, aki szép szavakkal hazudik. Miért nem igazra használja szép száját?’’

" Ne a haláltól félj, hanem a meg nem élt élettől!
Nem kell örökké élned, csak élned kell! "

"Ha végre jó neked, ne hagyd, hogy mások elrontsák!"

"Amit ma megtehetsz, halaszd holnaputánra, és lesz két szabadnapod..."

,,...Csendesen mondtam elfelejtelek,Válaszod csak az volt szeretlek.Könnyes szemmel rám nézel,Szemeiddel arra kérnél:Maradjunk együtt kérlek,Nélküled én nem élek.’’

,,Önző voltál, mert itt hagytál.El sem bucsúztál, a könnyem feléd száll.Véres szirmok hullnak az égből, üzenet jött számomra a végtől.Ne gyászold a múltat s a jövőt, elszakították Tőled, de szereted Őt."

,,De szeretném........De szeretném, ha együtt töltenénk az éjszakát.De szeretném, ha együtt koptatnánk el az utca porát.De szeretném, ha együtt néznénk a hold sugarát,S ha együtt töltenénk minden nappalt s éjszakát.”’’

,,Sose halaszd el a lehetõséget, hogy elmondd, amit érzel, mert nem biztos, hogy az élet megteremti újra a lehetõséget, hogy megtedd!’’

,,Ha átölel a csend, csak RÁD gondolok,lemondani RÓLAD még most sem tudok.Lemondani arról, kit a szív igazán szeret, ily nagy áldozatot ember nem tehet! ’’

,,Könnyes szemel a hivásod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. bujtas el hisz eggyedül fázom,lelkedben szeress, ha hiányzom!’’

,,Hazudtál szóval, tettel,Mondtad, jobb lesz egyszer.Miért hagytál el? Semmi nincs, csak szégyen és halál.’’

,,Sokszor most is félek még.Nekem semmi sem volt,Csak egy elmosódott emlék.De érted azt hiszem, hogy bármit megtennék. Amit megtanultam, mind hazugság,Aki vigyázott rám, már nincs velem.És azt kívánom, bárcsak tudnád,Hogy mit is érezheted a védtelen!’’

"Sírtam volna én, de nincsenek érzéseim,nincsenek gondolataim.Hang nélkül kiáltok segítségért,könny nélkül sírok,gondolatok nélkül létezem.Rámnehezedik a magány,
súlyos a szabadságom."

,,Tudom,hogy enyém Te nem leszel soha Részedről ez egy játék,de elég ostoba Elmondani félek,mennyire fáj Kínoz,gyötör,hogy Te másé vagy már!!!! ’’

,,Miért jó, veled beszélni, pedig együtt, már rég nem vagyunk? Miért jó, veled találkozni, mikor már tudjuk, rég ketté szakadt utunk? Miért oly jó, rád gondolni, ha rosszul is érzem magam? Miért lenne jó, újra veled lenni? Csak azért, mert hiányzol, s szeretlek nagyon!’’ 

,,Kérlek maradj velem!!! –Maradjak veled? Minek? Nézd meg, máris veszekszünk.. –Mindig eztcsináltuk..veszekszünk..Te néha arrogáns gazembernek nevezel én meg téged néha hisztis csajnak. Mert az vagy..az idő legnagyobb részében. Én nem félek attól hogy megsértelek, mert két másodperc alatt túlteszed magad rajta és ismét hisztizel. –Hát akkor. –Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz, mindennap meg kell küzdenünk de én erre vágyom mert akarlak téged, mindenestül, örökre. Együtt mindennap. Megtennél valamit ,kérlek képzeld el az életedet mondjuk 30-40 év múlva. Mit látsz? Ha azt a pasast látod menj, egyszer már elhagytál kibírom mégegyszer. Ha tudom hogy valóban ezt akarod. De ne a könnyebbik utat válaszd. –Könnyebbik utat, nincs könnyebbik út..Akármit teszek valakit megbántok. –Ne gondolj arra mit akarnak mások. Hogy mit akarok én, mit akar az a pasas vagy a szüleid.Te mit akarsz, te mit akarsz. – Ez nem ilyen egyszerű. Te mit akarsz…………..A fenébe te mit akarsz… - Mennem kell….”

"Ez a legszerelmesebb szív, mely nem tűr karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást"

,,Ebben a percben még szeretem, később már keveslem, majd végleg elfelejtem.. egy napon elfelejtem „

"Már nem is tudtam, mit mondjak neki. Nagyon ügyetlennek éreztem magam. Nem tudtam, hogyan férkőzzem hozzá. Olyan titokzatos világ a könnyek országa."

"Adj nekünk még egy napot, és egy órát ennek az álomnak"

"Holnap este a vonatban ülök és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám..."

"Egymást talán már sohse látjuk, nem öleljük, de meg se bántjuk, egyik erre, másik arra, emléket visz nem akarva. "

"...ma is elszomorodom és valami hiányérzetem támad minden elutazásnál. Itt éltünk és boldogok votunk. Valami itt maradt belőlünk. Semmi ami kézzelfogható, de valami meghatározhatatlan, életünknek egy pillanata egy gondolat, egy hangulat. Ez a ház a falaival oltalmazóan fogott körül minket. Szerettük egymást ezek között a falak között. Mindez tegnap volt. Ma pedig továbbmegyünk, mások vagyunk, mint tegnap voltunk, talán csak egy árnyalattal különbözünk tegnapi önmagunktól, de mégis mások vagyunk."

"Lehet, hogy szerettél volna, ha ismertél volna. Ha ismerted volna a gondolataimat. Ha végigsétáltál volna az álmaimon, és az emlékeimen. ...Igen, lehet hogy szerettél volna. Ha csak rászántad volna az időt..."

"Szeress, vagy utálj! Csak kímélj meg a közömbösségtől!"

Itt ülök egyedül, földön kuporodva
várom, hogy valaki vállam simogassa (átöleljen, megdícsérjen, szeressen stb.)
várom őt, ki nem jön el soha.

..El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki sem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ.

"...mint az álom, nehezen érkezel
s ha jön a reggel, tudom, menni kell,
te se létezel...
csak egy éjszakát, csak egy éjszakát,
amíg a hadsereg menetel a szívemen át
keményen csattan a lábuk a testemen,
ahogy a szerelem átvonul a szereteten,
és a tenyerébe fogja a szemeimet,
de én a szívemmel látom az igazi neved
itt az élet határán, a másik oldalon
enyém a világ, de tiéd a hatalom..."

."Szeretni úgy is lehet, hogy nem mutatod meg, szeretni úgy is lehet, hogy lábad megremeg, szeretni úgy is lehet, hogy csókolni nem mered, szeretni úgy is lehet, hogy könnyed megered, ..."

"Hiányzol! Csak ülök itt, és visszabámul rám a hófehér papír, a toll a kezemben reszket, de nem ír. Nem bír mozdulni sem. De minek is? Hisz úgysem lehet szavakba önteni amit érzek. Száz sebből vérzek, mert hiányod éles körmei szaggatnak lelkemen. Azt hiszem a pokol ilyen lehet: ilyen sötét, hideg fájdalomvihar, mit magányom kavar. Mi égbe emel, majd a földre ejt. Hiányzol: e szó, mit is rejt? Számtalan átvirrasztott éjszakát, teljesülhetetlen vágy, veríték illatát, visszafolytott lélegzetet, szégyelve elmorzsolt könycseppeket. Hiányzol: Mintha éles kést forgatnának szívemben. Hiányzik csókod íze, szemed selymesen simogató színe, hiányzik ölelésed, tested, lelked, "mindened..."

,,Sajnálom, sosem mondtam el mindazt, amit mondani akartam..”

,,Most már túl késő, hogy öleljelek Mert elrepültél, oly messzire”

,,Vonakodva elbúcsúztunk és titkos helyünket oly messze magunk mögött hagytuk”

,,érints meg most, ha szeretsz…”

,,Visszanézve tudom, másképpen is lehetett volna Nyerhettem volna még néhány pillanatot, ki tudja?”

,,És akárhogy próbállak elfelejteni, Folyton rád gondolok”

,,Csak forgolódom álmomban Nem bírom tovább nélküled”

,,Emlékszem arra, amikor hozzám értél Bárcsak ne esett volna ennyire jól”

,,Egy pillanat a lélekben örökké tud tartani”

,,Most, hogy el tudom szakítani a láncokat, Azt hiszem, elmúlnak a könnyek és a fájdalom”

,,Miért ragaszkodom hozzád Ha minden, amit teszel, az, hogy megbántasz?”

,,Minden út még mindig hozzád vezet vissza Hazugságaid miatt elsírom magam..”

,,Nem fogok küszködni, nem fogok harcolni,Próbálkozni, hogy megszerezzelek”

,,Végre elmúlik a hiány és a szükség Érzem, hogy közel vagy, ez egy gyönyörű nap……..”

,,Egy nap visszajövök, már nincs messze Mikor otthon leszek a karjaidban”

,,Túl bizalmas lenne, ha azt mondanám, szeretlek?”